5 dolog, amit a napi 5 mérföldes sétától tanultam
Elég egyszerűen kezdődött: a barátommal úgy döntöttünk, hogy sétálni kezdünk, hogy formába lendüljünk. Ez a cél homályos volt; nem voltunk fitnessguruk vagy ilyesmi, csak két anyuka, akik mozogni akartak és friss levegőt kapni közben.
Megemlítettük a tervünket egy harmadik anya barátomnak, és megszületett a sétáló klubunk. Később egy negyedik szomszédot toboroztunk, aki szintén jó barát lett, a reggeli sétánkhoz.
Ezt fenntartottuk egy egész tanévben (mivel ezt csak akkor tudtuk megtenni, amikor mind a hét gyerekünk az iskolában volt) és csoportként felfedezett néhány csodálatos előnyt a gyalogláshoz, emellett minden nap öt (igen, öt!) mérföldet fitness:
1. A gyaloglás még könnyebbé tette a beszélgetést számunkra
Amikor összejövünk, általában nem sok gondunk van a gabfesttel. De valahogy a fákkal szegélyezett környékünkön való sétálás növelte beszédkészségünket. Mindenféle témát lefedtünk, amit csak el tud képzelni, majd néhányat. Néhány nap fogtuk az oldalunkat, miközben egyikünk megosztott egy anekdotát gyermekkorából; egy másik napon ez vigasztalta egy barátját, aki esetleg orvosi problémán megy keresztül; máskor bolyhos híresség -pletyka lenne, egy menő YouTube -videó, amit csak meg kellett néznünk, vagy akár valamilyen tabutéma, amiről valóban nem tűnt nagy ügynek, hogy megbeszéljük sétálás közben.
2. Sokkal jobban megismertem a barátaimat, mint korábban
Ha már a tabutémákról beszélünk, fogalmam sem volt arról, hogy mindannyian milyen messzire jutunk bizonyos témákban. A felszínen vagy a játszónapokon mindig könnyebb és természetesebb volt anyukának látni egymást, és nem sok mást. Amint egymásra osztatlan figyelemünk volt, meglehetősen őrült, korlátlan konvokat tudtunk kialakítani, ami valóban ablakot adott egymás elméjébe és életébe.
3. Minden munkamenet után inspirációt éreztünk arra, hogy jobb változatai legyünk önmagunknak
Edzés után energiát éreztünk a nap folytatására. Továbbá tisztábbat ettünk, több vizet ittunk, és pozitívabban gondolkodtunk minden séta után. Ez nagyszerű módja volt annak, hogy hajthassunk végre minden olyan feladatot, amely hazatérésünk előtt áll.
4. Nem vettük észre, hogy a mérföldek elrepülnek mellettünk
Amikor elkezdtünk gyalogolni, egy -két mérföld foglalkozásonként nagy dolog volt. Hamarosan ez nem volt elég, és folytatnánk. Gyakran egyikünk mesélt vagy megosztott valami személyeset, és csak tovább sétáltunk, hogy halljuk a beszélgetés többi részét. Egyszer még hét mérföldet is gyalogoltunk, mire rájöttünk, hogy ideje hazamenni!
5. És… növeltük az állóképességünket
Hát persze, hogy megtettük. Ugye nem gondolta, hogy napi öt mérföldet fogunk gyalogolni, és egyáltalán nem javítjuk az erőnlétünket? (Vicc.) Nemcsak a testünk erősödött meg, hanem az elménk és a szellemünk is. (Bocs, muszáj volt!)