5 alapvető stratégia a kisgyermekek indulatainak ellenőrzésére

Néhány gyermek nehezen fogadja el csalódottságát, és kényelmetlenségét indulatos dühroham formájában fejezi ki. Vegye figyelembe, hogy hogyan tudja megőrizni nyugalmát, és tartsa ellenőrzés alatt az alábbi irányelveket.

Születésüktől fogva a gyerekek megmutatják csalódottságukat, haragjukat vagy csalódottságukat. Eleinte sírással teszik ezt, de ahogy nőnek, egyesek sikoltozással, sírással vagy dühöngéssel (ez egy szó, ugye?) Megtehetik, ami inkább kisgyermek dühroham.

Ennek oka az, hogy bizonyos korokban az érzelmek és érzések irányítása kissé bonyolult. Vannak gyerekek, akik hajlamosak csak alkalmanként haragudni, és képesek uralni érzéseiket. Én személy szerint nem láttam őket a családomban, de biztos vagyok benne, hogy léteznek!

Ezeknek a dührohamoknak a kezelése nehéz feladat mind a gyermekek, mind a szülők számára, és ez itt van hogy a szülői türelemnek alapvető szerepe lesz ezen készségek sikeres elérésében fejlett.

Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket érzelmeik kifejezésére
Fontos, hogy többé -kevésbé tudjuk, hogyan kell értelmezni ezeknek a dührohamoknak az okát. Azért mondom, hogy „többé -kevésbé”, mert ez nem egzakt tudomány, és sokszor emberként tévedünk pusztán azért, mert ezeket a viselkedési mintákat nem könnyű azonosítani.

Néha ezek a dührohamok a nyelv fejlődésének késleltetésének következményei lehetnek, még akkor is, ha ez minimális, vagyis, hogy a fiunk vagy a lányunk még nem tud teljesen egy nyelvet, így nem tudják, hogyan kell teljesen kifejezni maguk. Van is ok-okozat és/vagy ismétlődési minta dührohamokkal. Például, ha a dühroham után a gyermeket bármikor jutalmazták, megtanulják megismételni, mert tudja, hogy ezeken a dührohamokon keresztül sikerül megszereznie az utat. Alternatív megoldásként a dührohamok pusztán a fáradtság következményei lehetnek. A fáradt gyermek nyugtalan gyermek. A pokolba, a fáradt felnőtt sem jó!

Tekintsünk öt alapvető kulcsot, hogy irányítani tudjuk kicsinyeink dührohamát.

1. Határozzon meg egyértelmű határokat és korlátokat. E korlátok alkalmazásához elengedhetetlen az objektivitás, vagyis konkrét és egyértelmű jelöléssel kell rendelkeznie világos és konkrét parancsokkal.

Egy másik módja annak, hogy korlátozzuk gyermekeinket, miközben megadjuk a döntési jogkört, hogy valamennyire beleéljék magukat az irányítás és a hangjuk az volt, hogy lehetőséget adtak számukra, hogy kettő közül választhassanak lehetőségek. Például: „Kabátot kell viselnie, a barnát vagy a pirosat részesíti előnyben?” És persze a szilárdság, ami lehet bizonyított hangon, komoly arckifejezéssel demonstrálta, hogy megértsék, nincs itt az idő viccelni.

2. Nagyon fontos, hogy elnyerjük gyermekeink bizalmát, és ez csak az igazság által lehetséges. Ha elmondjuk nekik az igazságot, akkor kötődés jön létre, amely idővel erősíti a szülő és a gyermek közötti köteléket.

3. Alapvető fontosságú, hogy a lehető legkevesebb figyelmet fordítsunk a gyermekre, amikor feldühödik, még akkor is, ha figyelmen kívül hagyjuk. Ebben az időben gyermekünk követeli a figyelmünket, és itt a mi figyelmünket szerepe az elterelés lesz, és ennek leghatékonyabb módja az, hogy figyelmen kívül hagyja őket, hogy megértsék, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás és módszer a dolgokhoz.

4. Ha a dühroham túl sokáig tart, vagy a gyermek túlzottan agresszív magatartást tanúsít, elszigetelhetjük őt olyan helyen, ahol biztonságban érzi magát, mint pl. a szobájába, hogy megnyugodhasson, és néhány perc múlva újra megpróbálhassunk beszélni vele, hogy teljesen megértsük a mögöttes indítékokat csalódottság. Ismétlem, ha nem reagálunk, nem jutalmazzuk vagy engedelmeskedünk a gyermek haragjának, akkor ismét érvényesülni fog az a tény, hogy ez a viselkedés nem megfelelő.

5. Az utolsó ajánlás az lenne, hogy ne büntessük meg a gyereket minden dührohamért, mert ahogy fentebb tárgyaltuk, ők néha annak a következménye, hogy a gyermek képtelen megfelelően kifejezni magát, és a növekedés természetes velejárója fel.

Nézze, normális, hogy a gyerekek (és a szülők) kimerültség alatt szenvednek. Ez része az érési folyamatnak és az önuralom fejlesztésének. A kulcs az, hogy tudjunk reagálni, és persze… türelem… sok -sok türelem!