5 ok, amiért a kívülről való kilépés a szülőknek éppúgy előnyös, mint a gyerekeknek

Mivel a koronavírus-járvány továbbra is korlátozza a tevékenységek lehetőségét, a családok országszerte a szabadban keresik a gyerekek szórakoztatását és elköteleződését. Ha olyan vagy, mint én, valószínűleg ismersz több olyan embert, aki még belekezdett hosszadalmas országúti utak bérelt vagy sebtében vásárolt lakóautókban. Rengeteg cikk magasztalja az előnyeit szabadtéri idő gyerekeknek, de mi van a szülőkkel? Ha egy „falu” minimális segítséggel igyekszünk kielégíteni gyermekeink és partnereink igényeit, vajon a szabadban való merészkedés fellendítheti-e saját egészségünket?

Tapasztalataim határozott „igen”-t jeleznek erre a kérdésre, és itt van miért:

1. Elkötelezett családi idő. Be kell vallanom – utálom a színlelést, és azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen. Amikor otthon vagyok, csak annyi „éttermi” kört tudok játszani, mielőtt a szennyesdombok vonzóbbnak tűnnek. Amikor azonban kirándulunk vagy a tengerparton vagyunk, a kapcsolat könnyebb és organikusabb. Én is kíváncsi vagyok, vajon az a gém elkapja-e azt a halat, amelyre vadászik, vagy a botunk újra megjelenik a híd túloldalán, amikor belevágunk a patakba. Látva a vidámságot az arcukon, amikor a bot leszáll, feldobja a szívemet. Mindannyian úgy térünk el a szabadtéri kalandjainktól (legtöbbször), hogy összekapcsolódunk és szeretünk.

2. Mindfulness gyakorlása. Felnőttként gyakran lehetetlennek tűnik megtalálni azt a megfoghatatlan öt percnyi békét, különösen, ha a munkatársak, a gyerekek és a partnerek folyamatosan bejelentkeznek. A gyakorlatErdei fürdőzés”, vagy az erdő érzékszervekkel való megtapasztalása segíthet a nap folyamán felgyülemlett stressz egy részének visszaállításában. Ha a gyerekei olyanok, mint az enyémek, és nem tudják abbahagyni a fecsegést elég sokáig ahhoz, hogy levegőt vegyen, kérje meg őket, hogy segítsenek neked, például hallgatni a madarak csiripelését, észrevenni a zöld különböző árnyalatait a fákon, megszagolni a mohát a sziklákon vagy belemártani a kezét patak.

3. Edzőterem nélküli edzés. Az edzőtermek még a legjobb időkben sem a boldog helyem, de a járvány idején egyre nehezebbé váltak biztonságosan hozzáférni. A sérülések sértésének fokozása érdekében a gyerekeim meghiúsították a 10 perces edzésvideó befejezésére tett kísérleteimet úgy, hogy végigmásztam a nem létező hasam. Lehet, hogy egy banáncsiga elver minket az ösvény végére, de a gyerekeimmel sétálva (általában cipelve vagy babakocsiban tolva) lehetőséget ad olyan mozgásra, amire egyébként nem jutna időm. Hajlamos vagyok táplálóbb nassolni valókat enni túrázás közben, és felszívni a D-vitamint a felhős csendes-óceáni északnyugati égbolton és a rengeteg fényvédőrétegen keresztül, ami bónusz egészségügyi pontokat biztosít.

4. Folyamatos tanulás. Ne utálj, de mindjárt elmondom neked, hogy a gyerekeink állandó „miért” kórusa nem mindig rossz. Ahogy a 2020-as eseményeket nézem – egy globális világjárvány, egy faji igazságügyi felkelés, egy rekord hurrikán és egy erdőtüz-szezon –, eszembe jut, hogy a kirekesztés milyen hatással volt szabadtéri élményeinkre. Nem veszik figyelembe az őslakosok szakértelmét az ősi földjeik gondozásával kapcsolatban. A feketék nem férhetnek hozzá egyenlő mértékben a zöldterületekhez edzés vagy hőkezelés céljából. A betegségek terjedésével és az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos kutatásokat figyelmen kívül hagyják. Gyakran megbotlok, amikor megpróbálom elmagyarázni ezeket a dolgokat négyévesemnek, különösen, ha megkérdezi, miért igazak. Amikor együtt túrázunk, a végén azt kutatom, melyik törzs ősi földje, ahol járunk, vagy miért néhány tűz segítik a növekedés regenerálódását, mások pedig egész erdőket pusztítanak el. Soha nem leszek tökéletes, de ügyetlen próbálkozásaim, amelyekkel ezeket a kemény fogalmakat kifejtettem neki, nekem is segített a tanulásban.

5. Közösségi szolgálati lehetőségek. Tanulmányok kimutatták, hogy az önkéntesség csökkenti a depresszió kockázatát, céltudatosságot ad, és csökkenti a stresszszintet. Sajnos számos önkéntes tevékenység biztonsági okokból kizárja a gyermekeket, vagy zárt térben zajlik, ami megnehezíti számukra a részvételt a világjárvány idején. Szerencsére az önkéntesség és a szabadulás családbarát lehet! A következő túrán vagy környező sétán lévő gyerekek szemétkereső vadászata (ne felejtsen el kesztyűt és szemeteszsákot a kipakoláshoz!) nagyszerű módja lehet közösségének. Ha a szemét felszedése túl durva az Ön számára, vagy kisgyermekei túl sokat „segítenek”, fontolja meg, hogy költsön rá külső időben közös kertészkedés és termény (vagy házi készítésű finomság) adományozása a szomszédoknak.

A tél közeledtével egyre nehezebb lesz rendszeresen elhagyni a házat a szabadban, de az előnyök mind a szülők, mind a gyerekek számára valódiak.