Soha nem terveztem szülőként a tragédiát
Fotó: Emily Scott, Megújult reményszülő
Mindannyiunknak van ez a gyönyörű képe a szülőségről. Gyerekek mosolyogva. Családok nevetnek. Vadvirágok és pillangók.
De az élet nem mindig úgy alakul, ahogy elvárjuk. A szülői tervem sok olyan fordulatot hozott, amire nem számítottam. Beteg gyerekek. A kórház marad. Zaklatók. Testvér civakodás. És hol vannak a pillangók?
A legnagyobb váratlan fordulat akkor következett be, amikor a veszteségek, traumák és tragédiák révén szülőnek kellett lennünk. Az otthonunk egy nyári kaliforniai tűzvészben pusztult el, és mindent elvesztettünk. Hajléktalanok voltunk három gyerekkel és négy kutyával. Nálunk szó szerint semmi sem volt.
A tűzvészet követő hetek voltak életem legnehezebb időszakai. Nem csak a tragédián kellett túljutnom, de három kisgyermekünk is szükség volt a segítségünkre.
Sok nehéz napunk volt. Gyermekeinknek hiányoztak a játékaik. Nem tudták megérteni, miért nem mehetünk haza. Azt kérték, hogy olyan ruhákat viseljenek, amelyek már nincsenek. Olyan plüssállatokkal akartak aludni, amelyek most a játék mennyországban pihennek. Két hétig egy szállodai szobában kellett élnünk, majd a bérlésről a kölcsönzésre kellett áttérnünk. Az élet gyakran kaotikus és stresszes volt.
De túljutottunk rajta. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan segítettük gyermekeinket egy ilyen nehéz élményen. Őszintén szólva, a legjobb tudásunk szerint nevelkedtünk. Hagytuk, hogy szomorúak legyenek. Hagytuk, hogy hiányozzanak a játékaik. Nem próbáltunk kijavítani minden szomorú érzelmet. A fájdalmon keresztül beszélgettünk, és átöleltük a könnyeinket. Lecseréltük a lehetséges dolgokat, teljes tudatában annak, hogy az elveszett dolgok nagy része soha nem pótolható.
Tragédián keresztül születtünk. Megmutattuk gyermekeinknek az otthonunkból maradt hamut. Megengedtük nekik, hogy kéznyomatokat tegyenek a betonba, amikor elkezdődött az új lakásépítés. Megmutattuk nekik, hogyan jön össze a közösség, hogy segítsen. Hagyjuk, hogy lássák, hogyan, amikor a tragédia bekövetkezik, a jóság és a remény mindig győzni fog. Nem hagytuk, hogy a szomorúság uralkodjon és nyerjen. A tragédiát diadallá változtattuk.
A nehéz időkben való nevelés milliószor nehezebb, mint a gyermeknevelés. Legyen szó veszteségről, nehéz diagnózisokról, törésekről vagy bármilyen más küzdelemről, amelyet az élet állít elénk. Ez nehéz. De a nehéz időknek nem kell győzniük.
Választhatjuk, hogy leküzdjük a fájdalmat, és átadjuk gyermekeinknek az ellenálló képesség gyönyörű ajándékát. Segíthetünk erősebbé tenni őket. Lehet, hogy nem mindig tudunk nevetni és pillangósan szülni, de reménykedve. A remény mindig győzni fog.